Köves Slomó
Rabbi
Egy vallásos ember moráljában a legtermészetesebb, hogy vannak olyan értékek, amelyeket abszolútnak tekint, és amelyeknek a gúnyolása vagy kifigurázása nem megengedett. Ezzel együtt érdemes hangsúlyozni, hogy a zsidó vallás általában minden fajta kifigurázást és gúnyolódást helytelenít és a láson hárá azaz a rossz beszéd és a rechilut azaz a pletyka és a rágalom tiltott kategóriájába sorolja: „Ne járj rágalmazóként néped között; ne állj veszteg felebarátod vérénél; én vagyok az Örökkévaló.” (3Mózes 16:19.)
Mind emellett érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a kritika, a vita elengedhetetlen része a tudás megszerzésének, a világ jobbá tételének és az Istenhez való közelkerülésnek. A talmudi bölcsek nagyra becsülték – az Ég kedvéért történő – vitát: „Minden vita, amelyet önzetlenül Isten kedvéért folytatnak, eredményesen zárul…” (Talmud, Atyák 5:17.)
A bibliai próféták fő tevékenysége a nép és a mindenkori uralkodó kritikája volt, amit gyakran az igazságtalan üldöztetés és életveszély mellett is vállaltak. Ilyen volt például az egyik leghíresebb próféta, Illés küzdelme Ácháb királlyal és Izebel királynővel szemben.
A kritikát és a kifigurázást még – ha helytelen és méltatlan is – türelemmel kell fogadnunk. Az igazán jámbor emberek azok, akik „megbántódnak, de másokat soha sem sértenek meg, akik hallgatják rágalmazásukat, de nem válaszolnak, szeretetből tesznek, és örömmel fogadják a fájdalmat…” – tanítja a Talmud (Sábát 88b)
