Tisztelet a bátraknak
Bátor dolog volt felállni, otthagyni évtizede vagy még régebb óta betöltött posztot, lemondani értékes és népszerű műsorokról s ki tudja meddig majd nem írni, nem beszélni a közélet dolgairól... kilépni az utcára, a semmibe, mert volt egy pont, ahol fel kellett állni, volt egy helyzet, amivel már nem lehet azonosulni.
Tisztelet illeti Liszkay Gábort, Csermely Pétert, Gajdics Ottót, Élő Gábort, Szikszai Pétert, Szerető Szabolcsot, hogy amikor választani kellett a megélhetés biztonsága és az erkölcs között, akkor volt erejük az erkölcsöt választani.
Ezek az emberek most bebizonyították, hogy igenis van egy közös, ha úgy tetszik szent eszmény, amit a jobboldali médiában dolgozó újságírók feltétel nélkül tisztelnek, s ha úgy hozza a sors, akár a karrierjük árán is hűségesek maradnak hozzá.
A jobboldali média nekik is köszönhetően egységes maradt, bár fájdalmasan hiányozni látszanak most azok a médiumok, amelyek éléről ezek a bátor emberek elvonultak. Azonban a történetnek még nincs vége. A Magyar Nemzet szerkesztőségében, a Hír Tv-ben, a Lánchíd rádióban, az mno-nál számtalan olyan kolléga dolgozik, aki lélekben a távozókkal volna, de akinek nehéz a választás a megélhetés és a bizonytalanság között. Ők is hozzánk tartoznak, ezért tudniuk, érezniük kell, hogy a jobboldali médiatársadalom szereti és becsüli őket, együtt érez velük és szorít nekik, hogy sikerrel jussanak túl ezen a válságon.
Egy vérből valók vagyunk!
Bátor dolog volt felállni, otthagyni évtizede vagy még régebb óta betöltött posztot, lemondani értékes és népszerű műsorokról s ki tudja meddig majd nem írni, nem beszélni a közélet dolgairól... kilépni az utcára, a semmibe, mert volt egy pont, ahol fel kellett állni, volt egy helyzet, amivel már nem lehet azonosulni.
Tisztelet illeti Liszkay Gábort, Csermely Pétert, Gajdics Ottót, Élő Gábort, Szikszai Pétert, Szerető Szabolcsot, hogy amikor választani kellett a megélhetés biztonsága és az erkölcs között, akkor volt erejük az erkölcsöt választani.
Ezek az emberek most bebizonyították, hogy igenis van egy közös, ha úgy tetszik szent eszmény, amit a jobboldali médiában dolgozó újságírók feltétel nélkül tisztelnek, s ha úgy hozza a sors, akár a karrierjük árán is hűségesek maradnak hozzá.
A jobboldali média nekik is köszönhetően egységes maradt, bár fájdalmasan hiányozni látszanak most azok a médiumok, amelyek éléről ezek a bátor emberek elvonultak. Azonban a történetnek még nincs vége. A Magyar Nemzet szerkesztőségében, a Hír Tv-ben, a Lánchíd rádióban, az mno-nál számtalan olyan kolléga dolgozik, aki lélekben a távozókkal volna, de akinek nehéz a választás a megélhetés és a bizonytalanság között. Ők is hozzánk tartoznak, ezért tudniuk, érezniük kell, hogy a jobboldali médiatársadalom szereti és becsüli őket, együtt érez velük és szorít nekik, hogy sikerrel jussanak túl ezen a válságon.
Egy vérből valók vagyunk!
