Ludas Matyi újság

A pénteki S-day (a Simicska coming out napja) számos dologra világított rá. Elsősorban és mindenekelőtt nyilvánosan is megdöntötte azt a hazugság-tabut, hogy független újságíró, mint olyan, létezik. Nem létezik és soha nem is létezett. A Simicska médiacsoport vezetőinek rövid közleménye az ébresztőóra hajnali csörömpölésének hatásával kell, hogy hasson a magyar média egészére.

Miért is? Az a régi és féktelen hazugság, hogy „független” az újságíró most már végképpen idejét múlt. Az újságíró nem független: ő is elmegy választani, behúzza ikszét a szívének, lelkének, politikai elképzelésének kedves PÁRT neve mögé. Ha meg nem megy el, akkor eléggé disszonáns kárhoztatni a köz szereplőit a cselekedeteikért, hiszen, módjában állt volna befolyásolni azt. Még rosszabb, hogy közülük jó néhányan mindezek ellenére véleményvezérként páváskodnak és fikáznak mindent.

Szóval ez kihúzva.

A lemondó médiavezetők nyilvánvalóvá tették, hogy irracionális kérésre (még ha az a kenyéradó gazdájuktól is jön) nem hajlandók szembeköpni magukat és azt az értékrendszert, pártszimpátiát, ne adj isten a miniszterelnök munkájához fűződő viszonyukat, amelyet több mint tíz éve képviselnek.

Rekonstruáljuk a történteket.

Simicska behívja Liszkayt, birodalmának médiaguruját, hogy mostantól nagyot fordul a kerék és a világ, kőkeményen nekimenni Orbán Viktor személyének, Orbán Viktor családjának (feleségnek, gyerekeknek, szülőknek, mindennek) és népszavás-rtlklubos lendülettel ütni-verni őket is. Liszkay meghallgatja, talán még ellenkezik is egy kicsit, majd bemegy az övéihez, elmondja Simicska kérését és azzal a lendülettel lemond előttük. A többiek meghallgatják, a többi pedig a közleményben.

A lelkiismereti okok kitétel tehát úgy értelmezendő, hogy az érintettek a jobboldali egységet választották a megosztás helyett. Tartva az egy a tábor, egy a zászló kitételt.

Holott pár hete még eszközök voltak Lajos kezében, aki Szikszai hírtévés górén keresztül üzengetett a Népszavában, hogy őket bizony az Orbán-kormány ellenségként kezeli. Szikszai majd hamut szór magára és elmondja, hogy gazdája utasítására tette. Jó. A pénteki cselekedete felülírja ezt az eltévelyedését.

De miért is a Népszavában üzent Orbánéknak?

Simicska és az MSZP-s pártlap között régi szerelem ez. Tulajdonképpen Lajos tartott életben az egykori szocdem faliújságot, bár 2012-ben még azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tessenek nem cseszegetni a szeretett Közgépet. Nem is csesztették, ám a szerkesztőket meg a szocik kezdték el csesztetni, hogy na, de hát ilyet, az Orbán-cimbi reklámoz a „mi” lapunkban! De lóvét, azt bizony nem adtak, és mivel az ember pénzből él – és a ballibeknél az elvek helyett (szemben Liszkayék döntésével) a lóvé a legnagyobb úr –, így Lajos egyre mélyebb bebocsátást nyert az Orbán-ellenes sajtó baloldali boszorkánykonyhájába.

Hálából lélegeztető gépen tartotta-tartja a lapot.

Viszonthálából Németh Péter főszerkesztő ízléses című publicisztikájában Lajosunk életéért aggódik (Na, de Péter! Lajos felborul szánkózás közben egy labanc buckán és akkor az már egy Orbán által megrendelt merénylet? Ne vicceljünk már!) Összenőtt, ami összetartozott. Simicska és a Népszava. Érdekfrigy?

Első ránézésre az. Mert mi is történt csütörtökön és pénteken. Lajos rájött, hogy nem folytathatja a kormány támadását az RTL Klubon keresztül. És nem folytathatja háttéregyezkedéseit sem az RTL Klubbal. Pedig ezért a bizniszért sok mindent tett. A csatorna hírműsorának ő szolgáltatott muníciót. Azaz nem őt támadták hátba médiamunkásai, hanem ő támadta hátba a kormányt. S nem csak a kormányt, hanem az úgynevezett jobboldal politikai és értékközösségét. A vélelmezett megállapodás (kormány-RTL) ezt az eszközt vette ki a kezéből. Éktelenül felbőszült és magához rendelte évtizedes Sanchoját, Liszkayt, aki aztán beintett dúvad elképzeléseinek. Ekkor Lajos kinyilatkoztatott a Németh-csicskásának a totális médiaháborúról ekképpen.

És maga elé vette a viszkisüveget, amely – akkor – még nem volt üres. Fodor Gábor is úgy fogalmazott a szombati Népszabadságban, hogy emlékei szerint Lajosunk „gyakran került illuminált állapotba”. Gyakran és akkor nem nagyon tudta kordában tartani mondatait. Az Átlátszó felvételén is jól hallatszik, hogy Lajos akkor kezdett trágár szavakkal összevissza beszélni, amikor már nem volt szomjas.

Ne szépítsük: Simicska Lajos bebaszott, mint az albán szamár és felvette a telefont.

Ez több mint bűn, ez hiba. Nem az a baj, hogy vedel – ilyen sokunkkal előfordulhat(ott) egy-egy gyengébb pillanatunkban –, hanem, hogy senki nem volt a környezetében, aki azt mondta volna: ne vedd fel! Vagy legalább eltette volna a telefont. Nem tették, felvette. Így aztán egy sajtó- és politika történeti ámokfutás vette kezdetét egy pénzéhes, kapzsi, elvtelen, részeg oligarcha részéről. Egyetlen hóbortos, indulatos irány motiválta: megosztani, szétverni a jobboldalt, saját mamelukjait megfélemlíteni, nyomást gyakorolni mindenre és mindenkire.

Ebből aztán az lett, hogy a bódultság önsorsrontást okozott. Liszkay (aki mindent Lajosnak köszönhetett) lefalcolt csapatával, mert a jobboldalt és a kormányfőt nem támadják hátba. A Hír tévét, amely Lajos elméjében az RTL Klub Híradóját lesz hivatott a közeljövőben helyettesíteni szakmailag ellehetetlenítette. Eddig sem volt egyszerű levakarni a Fidesz házi tévéje stigmát (nem is sikerült), de azért csak bementek túloldali közszereplők, politikusok, művészek, újságírók vendégnek. Most milyen helyzetbe kerültek szerencsétlen szerkesztők? Bemutatkoznak, elmondják, hogy a Hír tévétől keresik a delikvenst, aki visszakérdez: „a Simicska tévétől? Oda nem megyek”.

És szépen lassan elfogynak a megszólalók és velük a tartalom. Aztán lehet majd részegen üvöltözni szerencsétlen kollégákkal, de erről bizony nem ők tehetnek.

Erről az az ember tehet, aki részegen felvette a telefont és szét akarta verni a jobboldalt.

Erről az az ember tehet, akiről az S-day alkalmából kiderült: az Orbán-kormányt ért baloldali támadások mögött 2014 áprilisa óta ő áll.

Erről az az ember tehet, aki egység helyett megosztottságot akart.

Erről az az ember tehet, aki most részegen, vagy józanul, de a saját kardjába dől(t).

Ennek az S-daynek egy haszna van: a magyar sajtó Dorottya napja óta már nem lehet olyan, mint előtte volt. Vége a független újságírós mítosznak és vége annak a sajátos versenynek, hogy csúnya szavak leírásában, kimondásában meddig lehet elmenni.

Sajna, kollégák, ezt a versenyt egy részeg oligarcha utcahosszal nyerte.

Itt az ideje a tárgyilagos, új nyelvezetű magyar sajtó létrehozásának. Felelőtlen káromkodások nélkül.