Állatvédők elszánt tiltakozását váltotta ki egy Hamburgban kiállított, tetovált sertés, bár a rántott bordák mögötti történetek sokkal sokkolóbbak. A művész, a belga Wim Delvoye 2004-ben Kínában nyitotta meg artfarmját, ahol több disznót is tetovált.

Ahhoz képest, hogy a disznókat tömegesen kasztrálják, zsúfolt istállókba gyömöszölik, majd lemészárolják, Donata nem is járt rosszul. Őt csak tetoválták, ráadásul fájdalomcsillapítással, és halála után kitömve járja a kiállítótermeket. Sorsa most épp Hamburgban, egytetoválástörténeti kiállításon váltotta ki az állatvédők heves tiltakozását. Embertelen, perverz, kegyeletsértő – ezek csak az enyhébb kommentárok az ottani iparművészeti múzeum Facebook-oldalán.

Dennis Conrad, a kiállítás kurátora azzal vág vissza, hogy a rántott bordák mögötti történetek sokkal sokkolóbbak, de egy szelet hús kiállításával aligha hívhatták volna föl a közönség figyelmét az állatok szenvedésére, a nagyüzemi állattartás ellentmondásaira.

A művész, a belga Wim Delvoye 2004-ben Kínában nyitotta meg artfarmját, ahol több disznót is tetovált. Ettől eltekintve a legzöldebb állatvédők ízlését is kielégítő körülmények között tartotta az állatokat. A disznókat aztán életükben is mutogatta, természetes haláluk után pedig némelyiket 150 ezer euróért is el tudta passzolni ilyen ízlésű műgyűjtőknek. A sertésművészet nem véletlen: hivatásos tetoválók gyakran gyakorolnak elhunyt disznókon, mert a bőr hasonló az emberéhez.

Delvoye nem most csinál először disznóságot, legalábbis némiképp ebbe a kategóriába sorolható a Cloaca (Kloáka) című gépezete is, amely igen valósághűen utánozza az emberi emésztés folyamatát.