Molnos Péter művészettörténész az utolsó simításokat végzi a 2015. március 16-ai megnyitó előestéjén. 
Fotó: Zalavári Tibor

A Kieselbach Galéria félhomályba burkolózó külső termeiben nagy a jövés-menés: a gróf Batthyány Gyula-kiállítást építik, közel száz képet helyeznek az új ruhát öltött falakra. A tárlat kurátora, Molnos Péter művészettörténész, egykori évfolyamtársam mosolyogva siet elém. A Barki Gergely művészettörténésszel végzett közös kutatások mellett az elmúlt három-négy hónapban ezen a rendhagyó kiállításon és új Batthyány-monográfiáján dolgozott.

 
A kiállítás építői a csaknem elkészült, történelmi témájú képeket bemutató helyiségbe helyezték át ideiglenes bázisukat. A háttérben a részben berendezett börtönterem. 
Fotó: Molnos Péter

Körülöttünk egy eltűnt és elfeledett világ elevenedik meg: a II. világháború előtti Budapest és Európa arisztokratáinak elit társasági eseményei – megnyújtott alakok, barokkos fényhatások, hatalmas tömegjelenetek, portrék. „Batthyány Gyula a 20. századi magyar festészet történetének egyik legizgalmasabb alakja, elsőként főműveit láthatja az ideérkező, a kiválasztott alkotásokkal egyúttal életművének főbb témáit is felvonultatjuk” – avat be Péter a kulisszatitkokba. A különleges anyagok használatával, például az aranyfóliával vagy a Caroussel című festmény mögött elhelyezett ledsorral, és a színekkel az előkelők, az haute couture (nemes kivitelű, magas szintű szabászat), az art deco (az 1920-as, 1930-as évek művészeti irányzata) világát szeretnék felidézni. „Batthyánynak ez az egyik fő sajátossága, ez jelenik meg a képein – ősi grófi családból, olyan közegből érkezett, ahonnan senki más és olyan helyekre volt bejáratos, ahová művész soha nem tette be a lábát.”

 
Fotó: Molnos Péter

Talpunk alatt serceg a szőnyeget védő fólia, ahogy átlépünk a lóversenyek és egzotikus utazások pillanatait megörökítő festmények közé – egy részük még a földön várakozik, a világoskék színű falnak támasztva. Tekintetem egy csillogó női szempárral találkozik, lilában és vörösben tobzódó, már megvilágított hátsó szobákba hívogat, a bálok és fülledt éjszakai lokálok mondén világába: „A Hölgy fejdísszel címet viseli, elképzelhető, hogy egy revütáncosnőt örökített meg. Éppen azért helyeztük el ezeknek a tereknek a bejáratával szemben, hogy fölkeltsük az emberek érdeklődését. Batthyány életművének másik érdekessége, hogy képeit intenzíven átitatja az érzékiség” – mondja a kiállítás kurátora.


Hölgy fejdísszel – a kiállítás kurátorának egyik kedvenc Batthyány-festménye az 1930-as évek elejéről. 
Fotó: Gáspár Ibolya

Gróf Batthyány Gyulának 1945 után nem volt önálló tárlata, teljesen kiradírozták a magyar festészet történetéből. A 20. század végén a műkereskedelem kezdte felfedezni és bár az 1990-es években 19 művét együtt állították ki, alkotásai mindeddig csupán egyenként szerepeltek, aukciókon. „A Szépművészeti Múzeum néhány darabja mellett a jelenlegi kiállításhoz a képek döntő többségét magángyűjteményekből kölcsönöztük, a legtöbbet mindeddig soha nem láthatta a nagyközönség. A bemutatott anyag legnagyobb részét első, 2007-es kötetem révén már ismertem, azonban tíz százalékuk csupán az elmúlt hónapokban került elő magángyűjteményekből, hagyatékokból” – feleli, miközben visszatérünk a központi terembe és az eddig lappangó, most kiállított képekről kérdezem. Ezek közé tartozik például Hatvany Lili írónő portréja: két hónappal ezelőtt bukkant fel, véletlenül – a tulajdonos éppen akkor küldte aukcióra, amikor már javában szervezték a tárlatot. Batthyányt a korabeli szépség szakértőjének tartották és – ahogy 1941-ben megjelent cikkében magát nevezte –, a „szépasszonyok festője” volt. Népszerűsége tetőfokán, az 1930-as években évi 30-40 portrémegrendelést teljesíthetett, ami akkoriban ritkaságszámba ment. A már majdnem teljesen berendezett Leading Ladies-teremben Molnos Péter igyekezett olyan korabeli hírességek reprezentatív portréit felvonultatni, akiket azonosítani lehetett.

 
34 alkotás, az elveszett Lappangó képek falára került, Batthyány Gyula művei közül. A korabeli reprodukciók összegyűjtése nyomán kiderült: a mintegy 130, fotón megörökített képből a kutatók közel 30 mű hollétéről tudnak csupán. Ugyanezt az arányt erősíti meg például az a fotóanyag, amely a művész első kiállításáról bukkant fel. A ma ismert képek tehát a Batthyány-életmű alig húsz százalékát teszik ki. A kutatók továbbra is keresik az eltűnt műalkotásokat, és remélik, nem semmisültek meg örökre a 20. század viharos magyar történelme során. 

Kalapálás zaja hallatszik a szomszédból: ott kapnak helyet a festő történelmi tárgyú képei. Ahogy a művészettörténész meséli, Batthyány a negyvenes évek elején megcsömörlött a kortárs politikától: „Németellenes volt, royalista és a múltba menekült. Utolsó nagy művészi vállalkozásaként, szinte mániákusan, az emberiség világtörténelmét kívánta illusztrálni. Az aprólékosan kidolgozott kompozíciókon a múlt nagy alakjait, jelentős eseményeit próbálta – sajátos történelmi panoptikumként – a közönség elé tárni.” A vegyes technikával, papírra készített képsorozatból most kiállított nyolc mű, már a helyére került – többek között Amerika felfedezése, Hollandia történelme és a török elleni harc kel életre a több tucat szereplőt mozgató alkotásokon. „Kortársai szerint 150 ilyen lapot festett, egy-egy darabon körülbelül három hétig dolgozott. Amikor 1959-ben meghalt, nagy részük szétszóródott, de szó szerint: állítólag Polgárdi utcáin vitte a papírlapokat a szél.” Szerencsére azonban sok fennmaradt a művész hagyatékában, amelynek egy része elásva vészelte át a történelem viharait, és egyre több kerül elő magángyűjteményekből is.

Batthyány Gyula (1887-1959) – gróf Batthyány Lajos, az első független magyar kormány kivégzett miniszterelnökének dédunokája – Európa egyik legpatinásabb arisztokrata családjából származott. A pazar kastélyok és a fényes estélyek világát azonban 1945 után a teljes elszegényedés váltotta fel.

 
Gajdó Gyula restaurátor az 1933 körül készült, Asszonyok népviseletben című festmény keretének javítása közben. Fotó: Gáspár Ibolya

Az utolsó terem most még ideiglenes raktárként szolgál, az asztalnál Gajdó Gyula restaurátor képek kereteit javítja. „Ez lesz a börtönterem: 1953-ban nyolc évre ítélték és a márianosztrai börtönbe szállították, ahonnan hajlott kora miatt 1956 nyarán szabadult.” – eleveníti fel Péter a festő utolsó éveit, közben fotókat készítek. A sarokban a földön egy ifjú portréja – Batthyány imádott fiát ábrázolja. „Ezt a festményt is itt állítjuk ki. Bálintot szintén letartóztatták, 1959-ben, koholt vádak alapján. Történelmi jellegű, úri ruhás arcképe szimbolikus: amikor apja megfestette, gazdag volt, de a II. világháború után már ő is nincstelen segédmunkásként élt. A kép a hagyatékkal együtt a föld alá került, majdnem tönkrement. Amikor megérkezett a kiállításra, igen vastag, megsárgult lakkréteg fedte, azonban Kemény Gyula restaurátor munkájának köszönhetően újra régi fényében látható.”

 
Lányosan finom arc, érzékeny tekintet. A festő fia ünnepi viseletben című, 1934 körül készült portré Batthyány Bálintról restaurálás előtt és után. A kép – több tucat festménnyel és közel száz rajzzal együtt – hosszú időn át a polgárdi kastélykert földjében feküdt. Ráadásul Batthyány Gyula – sok alkotásához hasonlóan – felületét olyan lakkal kezelte, amely az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megsárgult és „meghamisította” az eredeti színvilágot. A kiállítás alkalmat adott néhány festmény megtisztítására – Kemény Gyula restaurátor munkájának eredménye még a szakembereket is megdöbbentette. 
Fotó: Darabos György

A Kieselbach Galéria Igazságszolgáltatás sorozatának második kiállításával a szakembereknek az a szándékuk, hogy gróf Batthyány Gyula életét és művészetét is méltó helyre emeljék. Ugyancsak ebben a helyiségben áll majd a Lappangó képek fala, vagyis a Batthyány-életmű ma csupán reprodukciókról ismert festményeinek gyűjteménye. Molnos Péter kutatásának adatai szerint minden ma ismert festmény és rajz mögött legalább másik öt alkotás rejtőzik, a képek több mint 80 százaléka elveszett vagy örökre megsemmisült a történelem forgatagában.

A National Geographic Magyarország Vakmerők-rovatának 2015. márciusi számában interjút olvashatnak Barki Gergellyel és Molnos Péterrel.

Gróf Batthyány Gyula - Képek egy eltűnt világból című kiállítása 2015. április 16-ig látogatható.