Igen, az ötvenes évek. Amikor az óvodában egy szót sem értettünk abból, amit énekelünk, sőt az óvónéni se nagyon értett semmit, közel a hatvanhoz, és mivel kissé már süket is volt, nem vette észre, hogy az Éljen a kommunista osztályharc helyett osztálysarcot énekelek, hogy a Dologtalané volt az ország helyett dologtalan népbolt-ot harsogtam anélkül, hogy bármi közöm is lett volna az ellenálláshoz. Még nem tanultam történelmet, de a félreértések és félrehallások jegyében úgy daloltam a tervgazdaságot dicsőítő óvodás dalunkat, hogy Ötéves terhünk elkészült...
Ez jutott eszembe a mórahalmi óvodások kormányablakharcos daláról.
