Ludas Matyi újság

Lackner László A BÁRÁNYBŐR

Régóta töprengett már, hogy mivel is rontották el ilyen átkozottul az életüket? Gyakran azon kapta magát, hogy sétál az utcán, vagy nézi a moziban a filmet, nem egyszer vezetés közben az országúton eltűnődik és a szeme előtt a férjét látja maga előtt, amint civódnak, morgolódnak, ölik egymást, mintha két vértelen, zsémbes öreg ember okádná ki egymásra minden megkeseredett epéjét. Pedig, ha belegondol, Péter most lesz harmincnyolc, ő éppen csak elkerülte a harminckettőt – minden elfogultság nélkül még fiatalok.
- Hány éve is vagytok házasok? – meredt rá tudálékos arccal Klári, amint a kávét szürcsölgették a zsibongó eszpresszóban. 
– Nyolc. Éppen nyolc – válaszolta gondolkodás nélkül, hiszen már éppen elégszer elmélázott felette. 
Válság-évszám – állapította meg vésztjósló vércsehangon Klári. Közelebb húzta a székét és ettől kezdve átvette az irányítást. – Most kell észnél lenned, anyám! Ha Péternek közbe jön egy rámenős, fiatal szexis tyúk, te elvesztél. – Kezét anyásan ráemelte barátnője vállára és szinte sorsszerűen folytatta. – De szerencséd van. Mi is átéltük ezeket a nehéz időket Gézámmal, de én szerencsésen kióvtam. – Itt megállt, és egy rövidke drámai szünettel vezette fel a megmentő mondatot: - Neked fiam, most egy okos férfira van szükséged! 
Éva egyszerű, holtbiztos receptet várt ehelyett a taszító mondat helyett. Két markával megragadta a szék ülőkéjét, az majd letört a görcsös szorítástól. Első felindultságában megmerevedett, az arca kifejezéstelen maszkká vált, legszívesebben a barátnője arcába vágta volna, hogy neki nem szeretőre van szüksége.
– Megőrültél? – szakadt ki belőle végül ingerülten. 
De Klári lázba jött, izzott, mint egy túlfűtött haj¬sütővas.
- Nem édesem! És tudd meg, hogy azt a férfit úgy hívják, hogy: Fritz Kahn!
Megkönnyebbülést várt. Egy méltató mosolyt, vagy valami esetlen helyeslést.
- Ki az a ...Kan?... Én nem akarok semmiféle őrült férfit! - sziszegte felfújódva.
Klári a mindent jobban tudók mesterkélt feltűnősködő modorában felkacagott.
- Ez egy orvos, anyám. Van egy csodálatos könyve:
A szerelem iskolája. Az kell neked! Abban 1e van írva milyen a jó női szerető, és neked ma estétől olyannak kell lenned! Szedd rendbe magad! Új frizura, új köntös, új illatok, és meg¬látod, a férjed teljesen rád gerjed, mintha felújították volna. Nem lesz többé egymás gyilkolása, napokig tartó duzzogás... És van egy kikészített gyönyörű báránybőröm, a könyvvel együtt azt is megkapod...
x
Éva - markában egy cédulácskát szorongatva - félve, izgatottan sürgölődött a lakásban. Félt, mert nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a férje átláthat kitervelt ravaszkodásán, és izgult, mert nem bízott igazán magában; vajon el tudja-e hibátlanul játszani a szokatlan, betanult szerepet?
Már legalább ötödször nézett végig az asztalon és mindig megigazított valamit. Magában ismételgette: "Az asztalra tesz egy jófajta bort, és elkészít egy vágyakat gerjesztő előételt."
Villányi cabernet franc és kaviárral töltött petrezselymes főtt tojás, gombasalátában. Kell-e ennél remekebb összeállítás - állt némán, megdicsőülve.
A férje pontos volt, mint minden áldott nap, évek óta. 
Fél hat, csoszogás lábtörlő előtt, babrálás a kulcsokkal, az¬tán nyílik az ajtó és belép. Most sem köszönt, csak mormogott valamit, és megállt az előszoba közepén. Az nyomban feltűnt 
neki, hogy furcsán szokatlan minden.
- Szervusz - indult a férfi felé, fél lépéssel, bizonytalanul, aztán mégis esetlenül megtorpant. Hirtelen olyan érzése támadt, hogy abba kell hagyni az egészet, még mielőtt
visszafordíthatatlanul belebonyolódik.
A férfi tüsszentett, majd megpillantotta a különös módon megterített asztalt.
- Mi az isten van? Névnap? Születésnap?
- Á, semmi! - lebegtette kislányos együgyűséggel a hangját az asszony, és kezével legyezett a teste mellett…¬ - Csak úgy.
- Már megint szórod a pénzt! - zengett végig a szobán és a férfi megállt a teríték fölött. - Tudod, hogy sok a savam, nem szívesen iszom vörösbort. Ettől a kaviáros izétől meg egyenesen hányingerem van.
- Soha nem mondtad - nézett rá kétségbe esve az asszony 
és Klári jutott eszébe: mi az ördögöt kell ilyenkor mondani, vagy csinálni?
- Nem mondtam, mert soha eszünkbe nem jutott, hogy ilyesmit vegyünk.
Az asszony körbeszaladta az asztalt, megállt az egyik szék mögött, háttal a férjének. Kipirosodott az arca, nem mert
hátra nézni.
- Leszedem a kaviárt a tojásról. Majd én megeszem - motyogta, aztán félénken hátra fordult. - Gyere kóstold meg. Én készítettem.
A férfi morgolódott még, aztán dacosan ledobta magát az egyik székre, mert amúgy meg már belegyengült az éhségbe. - Jól van. De igazán vehettél volna helyette egy fél kiló jó kis angol szalonnát, vagy főzőkolbászt.
Csendben ettek. A férfi csámcsogni kezdett, ez nála az étvágy biztos jele volt. Éva többször rásandított a karcsú borosüvegre. A tojást beletukmálja valahogy, de még rá kell szednie, hogy igyon a borból is egy keveset.
- Azért megkóstolod a villányit, ugye? - kérdezte szép, lágy asszonyhangján. - Az ABC-ben nagyon dicsérték.
A férfi teli szájjal, horkanva szólt vissza. - Ott mindent dicsérnek.
- A kedvemért kóstold meg! - állította angyali fehérre az arcát és mosolyogni próbált. - Csak egy kis pohárral. Legfeljebb bekapsz egy kis szódabikarbónát.
- Jól van, tölts! Úgysem hagysz békén, amíg nem nyalok
bele.
Az asszonynak a kis cédula jutott az eszébe: "Ma olyan hűvös van, gyújtsuk be a kandallót!"
Végigmérte a férje testét. Atlétatrikó, ing, pulóver, zakó... De azért megszólalt.
- Ma olyan hűvös van, gyújtsuk be a gázkonvektort!
- Hát gyújtsd! - hagyta rá nyeglén a férfi, és egy félig törött fogpiszkálóval bökdösni kezdte a fogai közét. - Bár inkább felvehetnél valamit. Már éppen mondani akartam, hogy nagyon lengén vagy öltözve. 
Az asszony hirtelen elmélázva Klárira gondolt, és az ő hangján szólalt meg. 
- Így kényelmes. Így érzem jól magam. - Aztán a konvektorhoz sietett és ügyetlenül kattintgatni kezdte a gyújtót.
A férfi mintha ott sem lenne figyelte, de egyre idegesebb, egyre táltosabb lett.
- Mikor tanulod már meg végre? - dünnyögte, és felugrott, mint akinek rugó szaladt az ülepébe, aztán egy kemény, erőteljes lökéssel belobbantotta a lángot. Rövidke jellegtelen közjáték volt az egész, és már vissza is tottyant a székre, hogy belekortyoljon a vörösborba
Éva - éretlen kislányok tanácstalanságával - ült a szőnyegpadlón: "És ekkor a nő elnyújtózik a kandalló előtt, mint egy nimfa."
Feltápászkodott, előrángatta a sarokból a báránybőrt, leterítette a konvektor elé és hasra fordulva rázuhant. Egyik lábszárát felhajlította és ütemesen harangozni kezdett vele, közben sandán figyelte a férjét, aki belebújt egy újság szét¬tárt lapjaiba.
- Tegyél fel egy lemezt! Az olasz dalokat - súgta oda, mint aki már teljesen biztos a dolgában.
A férfi nem mozdult, nem válaszolt; az asszony megismételte kívánságát. Péter arca lassan kibomlott a papírívek mögül, és az ablak felé fordult nagy bámuló szemekkel.
- Mit tegyek fel, és hova?
- Az olasz dalokat,... a lemezjátszóra - búgta újra elnyújtva a nő.
- Majd ha megőrültem - dőlt hátra székében a férfi. - Ürülök, ha csend van. Egyébiránt meg mit keresel ott, a földön fekve? Nem éppen eleget fáj a hasad? A feneked is teljesen kilátszik. Kelj fel gyorsan!
- Báránybőr van alattam. Jó meleg, fehér báránybőr - suttogta az asszony érzéki hanglejtéssel. A férje tudtára akar¬ta adni, hogy mennyire élvezi a finom, puha szőr cirógató érintését.
- Báránybőr? - ismételte gépiesen pergetve az elegáns szót a férfi, és szinte menedéket keresve elbújt az újság mögé.
Az asszony hosszan figyelte, érlelődött benne a düh, de egyenlőre csak elszánt volt. egyenlőre csak elszánt volt. Fellebbentette a fenekéről a köpenyt és mesterkélten dudorászni kezdett.
- Olyan csodálatosan tüzel ez a láng, nem jössz sütkérezni egy kicsit? 
- Nem, nem. 
"Kibontott haja félig fedett mellére omlik, s így - mintegy véletlenül - odaáll a földig érő tükör elé, a férfi mint sóvár gyermek a fényes kirakat előtt, szemével majd
elnyeli . . ."
De ő csak egy hatalmas újságot látott maga előtt, ami¬nek két hosszú lába volt, aztán eszébe jutott az előszobában, a télikabátok alól félig kilógó kis, repedt tükör...
Sugárzó meleg simogatta végig a testét. Fejét karjára hajtotta, könnyű álmosító hullám borította el.
"Vége a hosszú előjátéknak és a férfi karjába zárja a nőt, és most már rajta a sor..."
Éjfél elmúlt már, amikor arra ébredt, hogy egyik combján fájón forró a bőre. Feltápászkodott és lekapcsolta a konvektort. A szobát villódzó fény terítette be. A férfi hátravetett fejjel, nyitott szájjal ült a fotelban és horkolt. A televízió sápadtra világította az arcát.
"Ebből az eszméletlen kimerültségből másnap újjászületve ébrednek fel - a házasságban megfiatalodva."
Az asszony hunyorogva méricskélte a férjét, aztán a megszokott mozdulattal oldalba bökte.
- Ébredj!
Az feleszmélt és úgy tekintgetett maga köré, mint akit elvarázsoltak. Béna volt és élettelen.
- Már megint elaludtál! - morogta a nő vénasszonyos rekedtséggel. - Istenem micsoda egy férfi!
Összenéztek, és mintha már soha többé nem látnák meg egymást, elindultak a kis szoba felé és belezuhantak az ágyba.
Az asszony fejében még mondatfoszlányok kavarogtak mielőtt elaludt: "Persze ez csak egy típusa az erotikus asszonynak, …és csak egy típusa a szerelemben töltött éjszakának… "Ebből az eszméletlen kimerültségből másnap újjászületve ébrednek fel - a házasságban megfiatalodva."
Az asszony hunyorogva méricskélte a férjét, aztán a megszokott mozdulattal oldalba bökte.
- Ébredj;
Az feleszmélt és úgy tekintgetett maga köré, mint akit elvarázsoltak. Béna volt és
élettelen.
- Már megint elaludtál! - morogta a nő vénasszonyos rekedtséggel. - Istenem micsoda egy férfi!
Összenéztek, és mintha nem is látnák egymást, rezzenetlenül pihegtek aztán elindultak a kis szoba felé és belezuhantak az agyba.
Az asszony fejében még mondatfoszlányok zúgtak mielőtt elaludt: "Persze ez csak egy típusa az erotikus asszonynak, és csak egy típusa a szerelemben töltött éjszakának. Vannak asszonyok, akik másként reagálnak férjük szerelmi közeledésére. Vannak asszonyok, akik másként reagálnak férjük szerelmi közeledésére…