Ludas Matyi újság

A Spiegel 19. számának címlapján Angela Merkel és két ficegenc pónemja, alatta hatalmas betűkkel: DER VERRAT vagyis az „árulás”, kisebbekkel: a „BND és a kormány a német érdekekkel szemben.” Az ordító címlapszöveget a 21–30. lapon magyarázza meg egy alighanem oknyomozó újságíró csapat, amiből az derül ki, hogy az illetékes németek mélységesen megalázkodnak az amerikaiaknak, ahogyan Rákosiék és Kádárék Moszkvának, saját népük ellenében is.

Tudniillik: a németség kiváló náció, s ma hátukon viszik az EU-ban a bögyörgő tagországokat. Hála nekik ezért. Ám, ha végigpásztázunk a német történelmen, azt láthatjuk, hogy ez a nagyszerű nép szolgaian alárendelte magát Bismarcknak, majd elképesztő módon Hitlernek, s a leghangosabban lelkesedett Sztálinért és a szociál-materializmusért a béketáborban. Most pedig a nemzetárulásig fajult az amerikai globális hatalomszerzés iránti alázatuk.

Egész Európa – csak azért, hogy széppé mossa rút arcát – hamisítja a történelmet, ezúttal csak a második világháborúról szóljunk. Az erős és korszerű cseh hadsereg puskalövés nélkül megadta magát, Szlovákiát Hitler alapította, a Benelux országok föl sem vették a fegyvert, Franciaország kollaborált a nácikkal. A német katonai megszállást megelőzve a szlovákok és a románok önmaguktól „ausradieren” zsidótlanítottak, tehát náci szuronyok kényszere nélkül. Amiről saját érdekükben mélyen lappantyúznak. A többi kis, Hitlertől betojonc országon nem, csak rajtunk kérik számon, hogy miért nem álltunk ellent fegyveresen a náci hengernek, holott a trianoni béke még közútjaink szélességét is megszabta, s a harmincas évek végéig még hadseregünk sem volt, nem úgy mint a többi európai népnek.

A sunyanc lapítás európai nép-nemzeti sajátosság, ezért nem értik a magyar lelkiséget. A magyar ugyanis kifejezetten rebellis náció. A török ellen 150 évig szakadatlanul harcolt. A Habsburg elnyomás ellen a XVII. század végétől 1848-ig. Nem igaz, hogy Hitlernek lefeküdt Horthy, s amikor bevonultak a német csapatok ama gyászos 19-én, egy ország állt döbbenten és megrettenve a járdákon. Csak magamnak hiszek. Láttam és átéltem. (Persze árulók mindig és mindenütt vannak.)

Az irgalmatlan szuronyos túlerővel szemben a magyarok fogtak benzines palackot, „molotov-koktélt” 1956-ban, és a szovjet elnyomástól megszabadulva, most a globalizáció ellen kényszerülünk védekezésre. Legalább ötszáz éves történelmi múltunk alatt kialakult rebellis lelkületünket nem értheti meg a sunyonc Nyugat. Nemzeti lelkületünk azonban nem faji, nem nemzeti eredetű. Kárpát-medencei áfium. A magyarság legvadabb hazafias rebellisei az asszimilált szlovákok, svábok, örmények közül kerültek ki, mert a magyar nemesi életvitel elbűvölte még a XIX. században a pogromok elől idemenekült zsidókat is.

A nemesi életeszmény volt az a mákony, ami a frissen bevándorlót is asszimilációra késztette, de nem tudta, hogy ezzel a rebelliót is lelkébe injekciózza. Őszintén szólva azt hittem, 1990 után vége az operettes nemesi kivagyiságnak és a rebelliónak is. A kivagyiság megmaradt az elbűvölő nemesi könnyedség nélkül, a rebellió pedig föltámadt – és ez maga az őrület – a liberális pártból nemzeti elkötelezettségű konzervatív politikai mozgalomban, a Fidesz–KDNP-koalícióban. Orbán Viktor csak a sok száz éves hagyományos rebelliót folytatja külpolitikájában, amit persze hogy nem érthet meg Európa és a libero-materialista belső ellenzék. És az Európai Egyesült Nemzetek sem. Ám nincs alternatíva! Csak egy mai, korszerű 1867-es kiegyezés a megoldás Brüsszellel.

Szalai Károly - www.demokr