A hétvégi nem túl jóízű purparlé itt a fészbukon nekem egyébirányú elfoglaltságaim miatt nálam kimaradt, nem is bánom, és nem is akarom újraéleszteni.
A más bejegyzésben már közölt Szabadságszínpadi beszédről korábban nem írtam, de tudni kell, hogy körlevélben az összes (36 fő) szakosztály-tagunknak elküldtem, hogy tegyék meg véleményüket. Legtöbbjüktől meg is kaptam legalább egy "igen" választ. Így már nem a magam, hanem a szakma nevében mondhattam el a tiltakozást. A királyi tévé is megkeresett, nekik az interjún kívül még odaadtam Göndöcs Gergely, Békési Joe és Nemes Zoli témához készült karikatúráját is (Krennerét később kaptam meg). Lehet, hogy egy kicsit jobban hangsúlyoztam a szólás szabadságát az őnáluk szokásosnál, de az is valószínű, hogy a válság végéről szóló jó hír, a hozzá tartozó tudósításokkal, kiütötte a híradóból az interjút és ezt a pár rajzot, s végül csak a Marabué került be. Szerintem ez így is ütős volt.
A párizsi események után valóban jobban össze kellene fognunk. Nem összezárásra gondolok, inkább jó lenne közösen újra értékelni a karikatúra helyét, szerepét, különös tekintettel Párizsra, visszaidézve a tavalyi Karikatúra Akadémiát, talán hamarosan elolvasva Tamás könyvét is.
Lehet most gondolkodni azon, hogy mit jelent nekünk, karikaturistáknak a jövő szempontjából a Charlie Hebdo esete. Érdemes lenne legalább itt a fészbukon, de talán még februárban egy összejövetelen is beszélni arról, hogy hova tovább, karikatúra? Úgy gondolom, hogy ezek az események egy olyan folyamatot is elindíthatnak (mi is katalizálhatjuk) hogy a társadalom egyre komolyabban veszi, egyre jobban megbecsüli a karikatúrát, a karikaturista szakmát.
Talán ideje lenne akár az interneten, de talán papíron is elindítani egy színvonalas publikációs lehetőséget, ezt is jó lenne közösen meggondolni.
