A november végi angliai „fekete pénteken” – amikor a globális tőkés piacgazdaság hasznos idiótái, a fogyasztók óriási árengedménnyel jutnak hozzá minden szarhoz, amire amúgy nincs semmi szükségük – tömegverekedésekbe torkollott a hisztéria. Akik látták már, milyen az, amikor a gazda egy fandli kukoricát dob az ólba a disznók elé, pontosan tudja, hogyan zajlott a fekete péntek. Úgy, hogy például egy manchesteri áruházban összeverekedtek az utolsó televíziókészüléken, ami végül ráesett egy nőre és összetört. A nő pedig megsérült.

Tökéletes.

Tömegverekedés mifelénk még nem volt, de egy-egy karácsonyi nagybevásárlás hisztériája már idézi a szép jövőt. S ennek a szép új világnak fényes palotái mindenféle multinacionális áruházláncok. Igen, azok, amelyekben a nyugati áruknál silányabb minőségű áruk vannak a polcokon, mert ide az is jó lesz. Azok, amelyek felvásárolják szerte Európában (főleg Bécsben) az éppen lejárat előtt álló élelmiszereket, amelyeket gyakorlatilag ingyen megkapnak, hiszen odakint meg kell őket semmisíteni elég sok pénzért, ezért az eladó fél annak örül, hogy egyáltalán megszabadul a cucctól. Aztán elhozzák ide, nekünk, és nyolcvanszázalékos áron eladják. Csak ezen brutális hasznot realizálnak.

Ám valami felfoghatatlan oknál fogva a magyarországi multik mégis veszteségesek. Vagy alig-alig realizálnak valamennyi nyereséget, így aztán bár nagyon szomorúak, de egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy adót fizessenek. Történik ez egy olyan országban, ahol nagyjából nincs sem olyan nap, sem olyan napszak, hogy ne legyenek tele a multik parkolói, és ne legyen tömeg odabent.

Hogyan lehetséges mindez? És mi lehet az oka annak, hogy miközben ezek a szegény áruházláncok csak veszteséget képesek produkálni mifelénk, mégis ragaszkodnak mihozzánk? Ennyire szeretnek bennünket? De hát azt tanítják nekünk, hogy a tőkének nem nagyon vannak érzelmei, csak érdekei vannak.

Nos, a magyarázat egyszerű. A multik ügyes trükkökkel teszik veszteségessé – legalábbis papíron – vállalkozásaikat. Például úgy, hogy a hozzájuk tartozó valamelyik cégcsoporttal építtetik fel az áruháznak helyet adó épületet. Az építtető eleve horribilis áron dolgozik, majd még ennél horribilisebb áron adja bérbe az épületet. Így az összes haszon elmegy bérleti díjra, leíródik, eltűnik, kimegy az országból, csak hát a bérbeadó ugyanaz, mint a bérlő.

Ez az egyik megoldás.

Az állam pedig áll és néz. És tűrt, mindeddig. És a magyar állam a rendszerváltás évtizedei alatt azt a szívességet is megtette a multiknak, hogy gyakorlatilag a teljes hazai kereskedelmet átengedte nekik. Baldauf László, a CBA tulajdonosa elmondta egy interjúban, hogy Magyarországon a forgalom 65-70 százalékát külföldi, multinacionális cégek üzletláncai bonyolítják. Ez az, ami Nyugaton teljességgel elképzelhetetlen lenne. Ott nagyrészt hazai cégek kezében összpontosul a szolgáltatás és a kereskedelem. 
Baldauf így fogalmazott: „Félreértés ne essék, nem a piaci verseny ellen vagyok, mert arra alapvetően szükség van, azonban a hazai állapotok nem egészségesek. Ezért támogatunk minden olyan kezdeményezést, amelynek eredményeként meghatározóvá válnak a magyar tulajdonú vállalkozások, s ennek köszönhetően megerősödhet a kereskedelem, a szolgáltatóipar, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.” Ezzel minden normális országban egyetértene mindenki. De Magyarországon azonnal akadt néhány kretén, aki bojkottot hirdetett a CBA ellen azzal a felkiáltással, hogy a kormány a CBA-t akarja „helyzetbe hozni” a multinacionális cégek rovására. 

Önmagában érthetetlen, hogy például a tervbe vett vasárnapi nyitvatartási tilalom miért kedvez a CBA-nak.
De ami ennél ezerszer fontosabb: mondjuk Manchesterben azok a fogyasztók, akik amúgy képesek összeverni egymást egy rohadt televízióért, gondolkodás nélkül hirdetnének bojkottot bármilyen multi ellen, amelyik a hazai cég rovására próbálna meg terjeszkedni a piacukon. 

Mert arrafelé az a módi és az a természetes, hogy a derék brit alattvalók derék brit boltban verjék össze egymást egy-egy gyönyörűséges fekete pénteken. Mifelénk az önmagukat oly nagyon liberálisnak gondoló, „piacbarát” kretének viszont csak úgy tudják elképzelni a szép új világot, hogy a magyarok csak külföldi boltban verhetik össze egymást. 

Mert minden más fasizmus.

Ebben a helyzetben pedig nem marad más, mint hazafiként meghirdetni, hogy aki csak teheti, a CBA-üzletekben vásároljon. Ugyanis a tisztességtelen hazaárulókkal szemben ezt kell tenni. Úgyhogy hajrá!