Barack Obama terve súlyosan veszélyezteti a demokráciát (Fotó: Reuters/Larry Downing)
Az internetre vonatkozó szabályozás megváltoztatását javasolta Barack Obama elnök. A módosítás lehetővé tenné, hogy megadóztassák az internetet – közvetlenül a fogyasztók fizetnének.

Telefonszolgáltatásként sorolná be az internetet Barack Obama amerikai elnök, ezzel viszont ráterhelődhetne a szektort sújtó 16,1 százalékos adó is – figyelmeztetett a Wall Street Journal. Mint írták, Harold Furchtgott-Roth, a Federal Communications Commission (Szövetségi Kommunikációs Bizottság) korábbi tagja már hónapokkal ezelőtt megmondta, hogy ha Obama sürgetésére valóban átminősítik az internetszolgáltatást, a felhasználók kénytelenek lesznek az internet után is kifizetni a telefonszolgáltatási adót. A gazdasági lap a Progressive Policy Institute (PPI) agytröszt jelentésére hivatkozva azt írta, hogy az állami és helyi szervek is beszállnának a fogyasztók „fejésébe”, ugyanis a szövetségi szabályokon kívül különböző tagállami és helyi adószabályok hatálya alá is tartozna az internet. Az adó jelentős terhet róna a fogyasztókra, a PPI számításai szerint az előfizetők évi 67-72 dollárral – havi 17 dollárral, azaz mintegy 4200 forinttal - fizetnének többet, az állam összes bevétele pedig ebből 17 milliárd dollár lenne. 

Az internet megadóztatásának lehetősége azután merült fel, hogy a múlt hónapban lejárt az ezt tiltó szövetségi törvény. 1998. október 21-én írta alá Bill Clinton akkori demokrata elnök az adómentességet előíró Internet Tax Freedom Actet (ITFA), amely megtiltotta a tagállamoknak, hogy adót vessenek ki az internetelérésre, a forgalomra, az e-mailre és a sávszélességre. A jogszabályt azóta négyszer hosszabbították meg, legutóbb 2007-ben, a republikánus George W. Bush elnöksége alatt. Hét államban egyébként ma is terheli adó az internetet , amelyet még az ITFA aláírása előtt vezettek be. „A szabályozás tervezett változtatása nem segíti elő az internet további terjedését és nem teszi lehetővé mindenki számára az olcsó vagy ingyenes elérhetőséget sem” – hangsúlyozta lapunk kérdésére Hegedüs Zsuzsanna, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos segédmunkatársa. 
Obama otthon nem aggódik a demokráciáért (Fotó: Official White House Photo/Pete Souza)
Az adón kívül az internet semlegességének kérdése is foglalkoztatja az amerikai közvéleményt és a törvényhozókat. Ez arról szól, hogy „minden felhasználónak azonos feltételeket biztosítanak a szolgáltatók. Nem részesíthetik előnyben a fizetős hirdetéseket, nem lassíthatják le a lakossági internetsebességet, nem blokkolhatják az egyes oldalakhoz való hozzáférést, tehát egy nagyvállalat és egy blogot vezető egyetemista számára azonos feltételeket kell biztosítaniuk a szolgáltatóknak” – közölte a szakértő. Hegedüs Zsuzsanna elmondta, az FCC „felügyeli a tiszta versenyt, és neki kell/kellett új szabályozást kialakítania. Jelenleg az internetszolgáltatás az 1996-os telekommunikációs törvény hatálya alá tartozik, amelynek értelmében a területet nem szabad túlszabályozni, ezért az FCC korábbi törvénymódosító törekvései jogellenesek voltak. Ez azt jelenti, hogy a mostani módosítási javaslatot, miszerint az internetszolgáltatást az 1934-es Telecom-törvény hatálya alá helyeznék – és teljes mértékben szabályozható lenne –, nem biztos, hogy a Kongresszus elfogadja, illetve hogy nem ütközik jogi akadályokba”. 

A tervezett amerikai adómódosítás számokban
• 279 millió ember, a lakosság 86 százaléka netezik
• Az állam 17 milliárd dollár bevételhez jutna
• Évi 67–72 dollár pluszköltség az előfizetőknek

Az oroszok kevesebbet fizetnének
Internetadó bevezetését javasolta Oroszországban egy szerzői jogok védelmével foglalkozó szakmai szervezet, amelynek elképzeléséről a Rosszija 24 állami hírtelevízió számolt be csütörtökön. Szergej Fedotov, az Oroszországi Jogtulajdonosok Szövetségének vezérigazgatója elmondta: azt javasolják, hogy mindenki, aki - akár mobiltelefonról, akár asztali számítógépről - kapcsolódik az internethez, havonta 25 rubelt (jelenlegi árfolyamon mintegy 115 forintot) fizessen. Ez évente 300 rubelt (1375 forintot) jelentene a felhasználóknak, de minden egyes eszközzel való kapcsolódás után fizetni kellene az internetadót. A 300 rubel mintegy 5 százaléka annak, amit Oroszországban egy felhasználási pontról költenek évente az internetre. Az oroszországi internetszolgáltatók ugyanakkor ellenzik ennek az adófajtának a bevezetését.

Fejtörést okoz a Google monopóliuma

Az online cégeknek nem szabad visszaélniük domináns piaci helyzetükkel, még ha a keresőszolgáltatásokat – mint a Google – el is kell választani az egyéb kereskedelmi tevékenységektől – erről szavazott november 27-én az Európai Parlament (EP). Erről kérdezte egy pénteki interjúban az EP sajtószolgálata a német néppárti Andreas Schwabot és a spanyol liberális Ramona Tremosát. Schwab hangsúlyozta, a javaslat fő célja, hogy „hogy átfogó stratégia készüljön az európai digitális piac megteremtéséről, ezért az állásfoglalásban összeszedtük az összes olyan területet, ahol ennek érdekében jogszabályjavaslatokra van szükség. Ezek egyike foglalkozik az online keresőkkel. De az adatvédelem, a személyes adatok védelme, a kiberbiztonság, a roaming és a netsemlegesség szintén ehhez a csomaghoz kapcsolódik”. 

„Másokhoz hasonlóan mi is használjuk a Google-t, elismerjük a céget, és tudjuk, hogy szolgáltatásaik sokat javítottak mindennapjainkon. De azt is látni kell, hogy a Google nem közszolgáltatás, hanem egy magáncég” – mondta Tremosa. Emlékeztetett, „az Egyesült Államokban a Google-nak van versenytársa, Európában viszont nincs. Az európai kis- és középvállalkozások kiszorulnak a piacról, veszteségesek a tőzsdén, mivel a Google a saját vállalkozásait részesíti előnyben”. „Az internetezőknek mindig a legjobb választ kell kapniuk kérdéseikre. Jelenleg fennáll a veszélye annak, hogy ha egy »kapuőr« a saját szolgáltatásait támogatja, mások számára megnehezíti a versenyt” – tette hozzá.

Bayer Zsolt
főmunkatárs 
Napnál is világosabb, hogy a titkosszolgálatok által irányított nyugati sajtó, magyarországi lerakataival és ügynökeivel együtt, azt az utasítást kapta, hogy a „demokráciadeficit” vonalon túl indítson totális támadást a magyar kormány ellen. A vezérfonal pedig legyen a korrupció, ezenfelül pedig bármi, ami alkalmas arra, hogy felkeltse az emberek irigységét, dühét, féltékenységét és gyűlöletét. A gépezet beindult, az ügynökök munkához láttak, egy rakás ostoba és megfelelően aljas takonypócnak pedig utasítást sem kell adni. Ők élvezetből megcselekszik, amit kell, pusztán azért, mert leírhatatlan aljasságuk, cinizmusuk által érzik magukat valakinek.

Ebben a helyzetben viszont egy komoly politikai erőnek felettébb óvatosnak, ravasznak, okosnak, előrelátónak és legfőképpen feddhetetlennek kell lennie. Nagyrészt igaza van Pokorni Zoltánnak, csak abban nincs, hogy korábban „elment az urizálás”, de most már nem. Korábban sem „ment el”, legfeljebb nem volt ennyire éles és robbanásveszélyes a helyzet, és ezért kevésbé kellett adni a látszatra.
Ezek a „kényelmes” idők elmúltak.

A mai éles, robbanásveszélyes és instabil helyzetben viszont sürgősen meg kell érteni néhány dolgot.
Például azt, hogy a sajtónak ki van adva: lesse a fideszes és kereszténydemokrata politikusok, országgyűlési képviselők, polgármesterek, önkormányzati képviselők minden lépését. Nézze meg, milyen autóval járnak, milyen házban laknak, milyen óra van a csuklójukon, milyen ruhát viselnek, hol és kivel nyaralnak, mit csinálnak szabadidejükben, mi a hobbijuk, milyen a családi életük, melyik étterembe járnak, kik a munkatársaik, mi van a szemetesvödrükben, a zsebükben, a múltjukban, a jelenükben, a jövőjükben, isznak-e, dohányoznak-e, csajoznak-e, élnek-e.

Ez a feladat, és az, hogy a megfigyelések alapján csapjanak le mindenre. Minden apróságra, ami felfújható, és ha kell, hazudjanak nyugodtan, az sem számít.

Ebben a helyzetben alapelvárás az óvatosság egy politikus részéről.

Ehhez képest éppen most vagyunk tanúi elképesztő baklövéseknek éppúgy, mint megmagyarázhatatlan cselekedeteknek.

Hogy világos legyek:

Elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan egy majd’ kétszázmilliós ház megvásárlása. Ennél már csak az elfogadhatatlanabb, ahogy az ominózus ház kinéz…

Elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan, ha valaki miniszterként a focicsapatából származó haverjaival tölti fel saját minisztériumát és a diplomáciai testületet. (Ilyenkor kéretik mindig végiggondolni, mi mit tennénk és mondanánk, ha egy szoci miniszterről derülne ki ilyesmi…)

Elfogadhatatlanok és megmagyarázhatatlanok bizonyos utazások. Nem azért, mert amúgy az érintett személynek nem lenne joga akárhová is utazni akármilyen célból, ráadásul az is teljesen világos, hogyha az illető ennyi évnyi képviselői és polgármesteri munka után nem engedhetne meg magának egy ilyen utat, az lenne az igazi botrány. De vannak pillanatok, amikor egy óvatos és okos politikus ráérez arra, hogy most nem. Mert most nem olyan a helyzet. Mert most a dögkeselyűk ezt ellenem és a kormányom ellen fogják fordítani. Aztán ha már mégis elutaztam, akkor legalább ne keveredjek egy nap két-három hm… Hogy is mondjam… nem-igazmondásba. (Kit és miért kísért a tévé stb. stb.)

De a konkrétumok mögött lapul a lényeg: most nem az az idő van, amikor lehetséges és érdemes újabb és újabb frontokat nyitni. Nem. Most a nyugalom a jelszó. És a hideg, józan mérlegelés, konszolidáció, okos és eredményes kormányzás. Mert hogy ez is világos legyen: soha, egyetlen pillanatig sem járunk lehajtott fejjel sem a rezsicsökkentésért, sem a „keleti nyitás” politikájáért, sem a Déli Áramlat igenléséért, sem a Paksi Atomerőmű tervezett új blokkjának megépítéséért, sem az államadósság elleni harcért, sem a Szabadság téri emlékműért, sem az elhíresült zöld dossziéért, amiben – mint ma már tudjuk - nincs bizonyíték semmire és senki ellen, sem a NAV miatt – egy feddhetetlen szaktekintély, Vámosi-Nagy Szabolcs jelentette ki, hogy Vida Ildikó nem korrupt. Hát mi inkább neki hiszünk, mint Goodfriendnek és a honi sajtóban lézengő lábtörlőinek.

Nem járunk lehajtott fejjel a trafiktörvény miatt sem. A gazdáknak juttatott földbérletek miatt sem. A GMO alkotmányban rögzített tilalma miatt sem. Az oktatási reform miatt sem. Legkevésbé az erkölcstan és a hittan miatt. Nem járunk lehajtott fejjel a cigányok felzárkóztatásáért tett erőfeszítések miatt sem. Legkevésbé a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése miatt, ami a globális világhatalom egyik legnagyobb és legpusztítóbb gazembersége. Nem járunk lehajtott fejjel a bankok és a multik megadóztatása miatt sem. Sőt.

Nem járunk lehajtott fejjel azért, mert eszünkbe jutott a kereskedelmi áruházláncok vasárnapi nyitva tartásának megszüntetése. Ez ügyben inkább hasonlítanánk Ausztriára vagy Németországra, még akkor is, ha teljes joggal fel lehet vetni, vajon jó-e az időzítés.

Nem járunk lehajtott fejjel egyetlen társadalompolitikai reformunk miatt sem. Nem járunk lehajtott fejjel az internetadó miatt sem, mert volt erőnk és bölcsességünk visszavonni. Nem vagyunk hajlandók lehajtott fejjel járni a Baranya megyei rendőrkapitányság oktatófilmje miatt, még akkor sem, ha elvitatkozhatunk arról, találhattak volna-e jobb szlogent is. De kimondjuk jó hangosan: továbbra is azt fogjuk mondani a lányainknak, hogy lehetőség szerint éjjel kettőkor ne egyedül jöjjenek haza gyalog, rosszarcú külvárosi sikátorokon keresztül, ötcentis szoknyában, melltartóban és nagyon vörös szájjal, mert akkor nagyobb eséllyel fogják őket megerőszakolni. Ezt fogjuk mondani a lányainknak, amúgy pedig kuss legyen végre!
Nem vagyunk hajlandók lehajtott fejjel járni azért, mert mást gondolunk a világról, mint a liberálisok. Mint a baloldaliak – ha olyanok vannak még ebben az országban. Nem vagyunk hajlandók lehajtott fejjel járni azért, mert nem hisszük el, hogy a globális tőkés világgazdaság jelen állapotában a létező világok legjobbika. Mert nem hisszük el, hogy a létezés legfelső foka az okostelefon és a kötelező olvasmányok eltörlése. Azért, mert nem hisszük el, hogy az a szabadság, amikor a római Szent Péter téren Femen-aktivisták keresztet dugnak a seggükbe, mert így kívánnak tiltakozni a pápa ellen. Sokkal inkább hisszük azt, hogy ez sem nem szabadság, sem nem emberség, sem nem emberi jog. Ez csupán e súlyosan beteg világ súlyosan beteg megnyilvánulása. És nehogy már mi szégyenkezzünk miatta.

Nem fogunk hallgatni most már, és csendben tűrni a sok aljasságot, igazságtalanságot, hazugságot, ocsmányságot, amit ránk hordanak. Inkább mondogatjuk egyre hangosabban, hogy „Síró báránykát ha látok,

A fogára jól vigyázok,
Mert piszok farkast kiáltván
Mért vicsorgat annyi bárány?”(1)

Ezekkel a síró báránykákkal van tele az ország, a nyilvánosság, a világ, ezekkel van tele az agyunk, a lelkünk, a szívünk. Rágnak minket kívül, belül.

Most van itt a pillanat kimondani jó hangosan: nem tűrjük tovább a síró báránykák elviselhetetlenségét. Lerázzuk őket magunkról és az életünkről. Akárhogyan is, ha kell. És nem járunk leszegett fejjel soha többé.
És ha mi nem járunk leszegett fejjel soha többé ezek miatt, akkor ne kelljen leszegett fejjel járnunk néhány felelőtlen ember miatt.

Inkább véssük észbe ezt:

„Nincsen pénzem se dohányom,
Vedd meg pajtás a dolmányom.
Sétálj benne mint a páva,
Vármegyeház udvarába.
Nekem már a kopott is jó,
Nem lát benne csak a tarló. 
Elballagok lombhullásban,
Köd előttem, köd utánam.

Eladom a rezes kardom,
De a puskám azt megtartom.
Farkas kullog az erdőben,
Éhes farkas labanc bőrben.
Ahol látom, ahol érem,
A fajtáját nem kímélem.
Piros vér hull őszi sárban,
Köd előttem, köd utánam.

Majd elmúlik egyszer a tél, 
Majd elül az északi szél.
Öreg erdők bujdosója
Megindul a kakasszóra.
Amerre a lovunk vágtat,
Labanc ottan meg nem állhat
Úgy eltünik, minta pára
Köd előtte, köd utána”

S ha ezt észbe véstük, üzenhetünk vissza, ahogy azok üzenték minekünk: „Ideje lenne félnetek!”
Hát csak azért mondom