Amíg Washington a saját nagyhatalmi érdekeit szem előtt tartva kikövetelte az EU-tól az Oroszország elleni szankciókat, addig maguk simán üzletelnek velük. Az amerikai termékek orosz importja 17 milliárd dollárt tett ki január-novemberben, ami 15 százalékos növekedés az egy évvel korábbi időszakhoz viszonyítva.
Pont minap látott napvilágot a hír, miszerint 60 darab rakétahajtóművet vásárolt egy amerikai cég. Az amerikaiaknak 3 milliárd dollárjukba került volna kifejleszteni a saját technológiát, ehelyett inkább vettek egymilliárdért orosz rakétákat. Nekünk persze, egy ilyen lépés főbenjáró bűn lenne.
Mindeközben pedig úgy fest, hogy összességében az Egyesült Államok nyer a legtöbbet a Moszkva elleni uniós embargóval. Oroszország egyre több amerikai terméket importál. Mindez tisztán látszik az adatokból:
Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, dollárban számított kereskedelmi forgalom 7,5 százalékkal nőtt, az Oroszország és az Európai Unió tagállamai közötti viszont 7,3 százalékkal csökkent tavaly január-novemberben, az egy évvel korábbival összevetve.
Az orosz vámhatóság honlapján található statisztikai összesítése szerint az amerikai termékek orosz importja 17 milliárd dollárt tett ki január-novemberben, ami 15 százalékos növekedés az egy évvel korábbi időszakhoz viszonyítva. Az orosz export 10 milliárd dollárt tett ki, ez a 2013-as azonos időszakhoz képest 3,2 százalékos csökkenés. Az orosz-amerikai kereskedelmi forgalom így 1,9 milliárd dollárral, 7,5 százalékkal nőtt 2014 első tizenegy hónapjában a 2013 azonos időszakához viszonyítva.
Eközben az Európai Unió 28 tagállamából származó orosz import 10,1 százalékkal esett vissza. Értéke 109 milliárd dollár volt 2014 január-novemberben. Jelentősen, 6 százalékkal csökkent az orosz export is, amely 241,3 milliárd dollárt volt. Ezek eredőjeként a kereskedelmi forgalom 27,6 milliárd dollárral, mintegy 7,3 százalékkal csökkent 2014 első tizenegy hónapjában a 2013 azonos időszakához viszonyítva Oroszország és az EU tagállamai között.
Az statisztikák azt mutatják, hogy az Egyesült Államok nagyon jól jár az embargóval, amit elméletben maga is alkalmaz, csak meglehetősen szelektíven. Az EU meg csak szívjon, nekik az is jó. Washington szempontjából zseniális taktika. Ők megint jól jártak.
Szólj hozzá!
Különös egybeesések: a Charlie Hebdo egészen véletlenül a Rothschildok kezébe került néhány nappal a merénylet előtt Reklám Hogy micsoda véletlenek vannak! Rothschild-tulajdonos a Charlie Hebdo mögött; érdekes párhuzamok a párizsi merénylet és World Trade Center ikertornyok felrobbantása között. A holland Quote gazdasági magazin közlése szerint Edouard de Rothschild családja 2014 decemberében többségi tulajdonrészt vásárolt a Libération francia napilapban, amely egyúttal a Charlie Hebdo kiadója is. Edouard de Rothschild, december óta a Charlie Hebdo többségi tulajdonosa A Quote írása szerint a család egyik fiatalabb tagja, Philippe de Rothschild azt mondja, a családban viták folytak a vásárlásról, végül is mellette döntöttek. A 2015. január 7-i támadásban 13 személy halt meg, köztük a lap főszerkesztője. A korábbi 60 ezres helyett a lap e héten már milliós példányszámban jelent meg. A zsidó Rothschild család a XVI. századra visszavezethetően foglalkozik banki ügyletekkel. A XIX. században a Rothschildok voltak az európai államok legfontosabb hitelezői. Ma is a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb családjai közé tartoznak. Eddig a holland lap tudósítása. Ehhez csak azt fűzzük hozzá, kísérteties a hasonlóság a 2001-es World Trade Center felrobbantása előtti eseményekhez. Ott egy zsidó pénzügyi befektető, Larry Silverstein, a Silverstein Properties Inc. tulajdonosa a szeptemberi események előtt 3 hónappal, ki tudja, milyen meggondolásból, kibérelte a World Trade Centert annak tulajdonosától, a New York-i és New Jersey-i Kikötői Hatóságoktól. Larry Silverstein. A WTC ikertornyok fölrobbanása miatt érzett fájdalmát enyhítette a 7,2 milliárd dolláros "kártérítés" A bérleti szerződés szerint Silverstein a következő 99 évben összesen 3,2 milliárd USD bérleti díjat fizet a tulajdonosnak. Silversteint azonban nem gyötörték gondok az ikertornyok fölrobbantása után. Valami titkos elővigyázatosságtól vezérelve, a bérleti szerződés megkötése után olyan biztosítási szerződést kötött, melynek értelmében 7,2 milliárd USD üti markát kár, megsemmisülés esetén. Tehát még egyszer: nem a (közszolgálati) tulajdonosnak, hanem a zsidó bérlőnek járt a kártérítés. Így a német viszontbiztosító, a Müncher-Rück révén Németország is hozzájárulhatott Isten választottjainak kárpótlásához. Az ilyen nagyszerű embereknek, mint Silverstein, nagyszerű barátaik vannak. Hála New York zsidó polgármesterének, Bloombergnek, sikerült befektetőket találni az új World Trade Center felépítésére, úgy, hogy Silverstein 7,2 milliárdja a bankszámláján maradhatott. Mint tudjuk, Isten kedveltjei mellett másoknak is csalhatatlan ösztönük volt a közelgő katasztrófát illetően: három tőzsdei nappal a merénylet napja előtt megsokszorozódott az United Airlines légitársaság részvényeinek opciós kereskedelme. (Opciós kereskedelem: az illető nem egyszerűen részvényt vesz, hanem a részvény értékének csökkenésére vagy emelkedésére spekulál. Kedvezőtlen esetben minden föltett pénzét elvesztheti, de ha szerencsés szimatja volt, megsokszorozhatja a föltett pénzt.) Visszatérve a Charlie Hebdo esetéhez, foglaljuk össze még egyszer a tényeket: - A gyilkosok 5 perc alatt 13 embert végeznek ki abszolút profi módon. Utána kezdő amatőrökké mutálnak, akik a meneküléshez használt autó hátsó ülésén hagyják az igazolványt, ami azonosításukhoz vezet. Egyébként: ki az a sofőr, aki előveszi igazolványát, és a hátsó ülésre dobja? Nehéz itt nem 9/11 arab terroristájára, Attára gondolni, akinek tűznyomoktól mentes útlevele 2 nappal később került elő a WTC környékén. - A gyilkosokat nagy és erős testalkatú férfiaknak írják le. Hogy illik ez ahhoz, hogy a fivérek egyike 1,69 cm és vékony testalkatú volt? Az interneten mindenki megkeresheti Cherif Konachi nevét és képét. - A lap szerkesztősége 2014. májusában költözött a jelenlegi helyére. Számos korábbi, merénylettel történt fenyegetés miatt a lap némileg álcázta a szerkesztőséget. Az annak helyt adó emeleten cégtábla nem volt. A heti szerkesztőségi konferencia pontos időpontját csak a résztvevők és néhány bennfentes tudta. Az iszlamista terroristáknak nem lehettek eszközeik ezeknek kiderítésére, titkosszolgálatoknak annál inkább. - Az egyik túlélő újságírónő azt mondta, hogy a támadók egyike kék szemű volt. Hogy lehet ez, mikor a terrorista fivérek barna szeműek voltak? - Az ügyben nyomozó egyik rendőr (állítólag) öngyilkosságot követ el. Mi űzte őt halálba? - Hogyan lehetséges, hogy órákkal az esemény után a rendőrség rendelkezésére áll a tettesek életrajza, amelyből az is kiderül, hogy egyikük rendőrségi megfigyelés alatt állt? - Hogyan lehetséges, hogy egy újságírónak és nem rendőrnek sikerül kapcsolatba lépni a menekülő tettesekkel? Hogyan lehetséges az, hogy a kóser szupermarket támadója és túszejtője, Amedy Coulibaly megbilincselt (esetleg csuklójánál összekötözött) kézzel próbál menekülni, és így lövik szitává? Lásd a videót és a kinagyított képeket, pl. itt. Nem volt még rá példa, hogy valaki megbilincselt kézzel menjen túszejtésre. A Kuruc.info beszámolt róla, hogy a Charlie Hebdo elsősorban a kereszténységet, különösen a katolikus vallást gyalázta, gúnyolta. Mindezek után elmondhatjuk, a milliós tömeg nemcsak azt skandálta (tudatosan), én is intoleráns vallásgyalázó, kereszténységgyűlölő vagyok, hanem (öntudatlanul) azt is: én is egy megvezetett buta goj vagyok. Hogy mekkora hatalma van az állítólag mindenről azonnal és pontosan tudósító médiának, mutatja, hogy egy 2003-as felmérés szerint a New York-iak 42%-a nem is tudott arról, hogy a World Trade Centerben volt egy 7-es épület. Mint tudjuk, a 7-es épület pont úgy dőlt össze önmagában, mintha csak szakszerűen felrobbantották volna. Anélkül, hogy repülőgép vagy bármi más megrongálta volna. A holland gazdasági lap tudósítása itt olvasható: Quote: “DE ROTHSCHILD’S DRUKKEN CHARLIE HEBDO: ’WIJ TWIJFELDEN OF WE KRANT MOETEN UITGEVEN”, 9.01.2015. A National Journal tudósítását a http://globalfire.tv/nj honlapon olvastuk 2003-ban. A mostani párizsi eset gyanús körülményeit a http://www.extremnews.com/berichte/weltgeschehen/6688152d08e34d0 honlap foglalta össze. Összefoglalta: Bálint József
Forrás: https://kuruc.info/r/6/138526/
Szólj hozzá!
Gombosi Géza írása
Újságíróknak belépni tilos! – olvasható egy cédulán a fehér paravánon, amely mögött a Charlie Hebdo szerkesztősége jelenleg dolgozik a Libération székházában. Mindkét lapot elárasztják az interjúkérelmek, a kollégák egymásnál érdeklődnek, hogy kinek sikerült kapcsolatba lépnie a vicclap munkatársaival. E-mailekre nem válaszolnak, senki nem veszi fel a vonalas telefonokat, a rohamrendőrök által védett épületben az a tucatnyi újságíró, akinek mégis sikerült bejutnia, napokon át türelmesen várakozik arra, hogy a Charlie Hebdótól valaki szóba álljon velük.
Kapcsolódó írásaink |
A szatirikus lap maroknyi csapata a legfelső szinten található, Hublot (Hajóablak) nevű terembe költözött be, amelyet a párizsi háztetőkre néző tágas kerek ablak világít meg. A számítógépeket és a technikai felszereléseket a Le Monde adta kölcsön.
A Libération egyetlen helyszíni beszámolójából tudható, hogy a hatalmas kerek asztal körül a lap életben maradt állandó munkatársai mellett a külső, alkalmi szerzők foglalnak helyet, mintegy huszonöten, fáradtan, többen kisírt szemmel. Az asztalon nyitott üdítős dobozok, megkezdett sütemények, az utcáról behallatszik a köröző helikopterek zaja.
A beszélgetéseket időnként zokogás szakítja félbe, egymást vigasztalják a munkatársak. Lábuk körül Lila, az aranyszőrű cocker spániel szaladgál kilógó nyelvvel, fehér nyakörvén Charlie felirattal. A kutya a vicclap gazdasági igazgatójáé, a szerkesztőségben a merényletben megölt Cabu, az egyik legnevesebb karikaturista volt a kedvence.
Sigolène Vis, a lap jogi szakértője is jelen volt a január 7-i terrortámadást megelőző szerkesztőségi értekezleten. A Le Monde-nak mesélte el, hogy Lila fel-alá rohangált a szobák között a lövöldözés alatt. A nő egy válaszfal mögé rejtőzött, ő volt az elbújt újságírók közül az egyetlen, akit megtaláltak a terroristák, de nem lőtték le. Azt mondták neki, hogy azért hagyják életben, mert nő. Pedig akkor Elsa Cayat pszichoanalitikus-újságírónő már halott volt. A kutyát sem bántották. A kivégzéseket követő halálos csendet Lila lelassult tipegései törték meg, a túlélők ebből értették meg, hogy előbújhatnak rejtekhelyeikről.
Sigolène Vis ebben a pillanatban látta meg arccal földre borult kollégái holttestét, azonnal hívta is a mentőket Charb lapigazgató testőrének telefonjáról. „Mind meghaltak” – üvöltötte a nő a telefonba. „Nem, én nem haltam meg” – mondta épen maradt karját a magasba emelve az egyik karikaturista, Riss, akit jobb vállán ért a golyó. Sigolène Vis számára ekkor lett nyilvánvaló, hogy nem csak ő élte túl a merényletet.
Még a mentők előtt megérkezett Patrick Pelloux, a lap egyik alkalmi szerzője, mellesleg mentőorvos. „Testvérem” – ismételgette zokogva, legjobb barátja, Charb holtteste fölé hajolva. Az egyik legfiatalabb karikaturista, Luz is ekkor futott be. Azért késte le a szerkesztőségi értekezletet, mert előző este a születésnapját ünnepelték, s emiatt reggel elaludt. A főszerkesztő, Gérard Biard sem volt bent, mert szabadsága utolsó napjait töltötte Londonban, a tudományos cikkeket jegyző Antonio Fischetti életét pedig az mentette meg, hogy nagynénje vidéki temetésére volt hivatalos a szerkesztőségi értekezlet idején.
Forrás: Liberation
Rájuk hárult az amúgy önként vállalt feladat, hogy a francia sajtóban csak „a túlélők lapszámának” nevezett következő kiadást összehozzák. Azt is tudni lehet, a szerkesztőség életben maradt tagjai gyorsan megegyeztek abban, hogy nem nekrológokkal teli, megemlékező különszámot készítenek. Tudnivaló, hogy a lapnak nincsenek külön rovatai, csak a szerzőknek fenntartott oldalai. Van, aki üresen hagyta volna a megölt karikaturisták, Charb, Wolinski, Cabu, Tignous és Honoré felületeit, de azokra végül az eddig publikálatlan rajzaik kerültek. Több olyan is volt ezek között, amelyeken a karikaturisták saját halálukkal viccelődtek: elképzelték, milyen lenne, ha terroristák végeznének velük. Abban is egyetértettek a túlélők, hogy ennek a számnak a jövőről kell szólnia. Arról, hogy a véres merénylet nem törte meg őket, megjelenik az újság, és tovább él.
Alig két órával a merénylet után a belügyminiszter és Párizs főpolgármesterének kíséretében François Hollande államfő is ellátogatott a helyszínre. Személyesen vigasztalta a túlélőket, majd rendkívüli ülésre hívta össze a kormányt, s élő televíziós beszédében összefogásra kérte az egész országot. A gazdasági stagnálás és magánéleti botrányai miatt népszerűtlen Hollande néhány nap alatt visszanyerte elnöki tekintélyét, a népszerűségi mutatója egy hét alatt tíz százalékot nőtt. Mindeközben a szélsőjobboldali Marine Le Pen semmilyen hatást nem ért el megszólalásaival, amelyekkel a közös megemlékezés bojkottálására próbálta ösztönözni honfitársait.
Az ellenzékhez hasonlóan a politikai elemzők Manuel Valls kormányfő fellépését is hibátlannak ítélték meg. A nemzetgyűlésben elmondott lírai hangvételű, de szigorú beszédét mind az 577 képviselő ovációval ünnepelte. Az áldozatokra való egyperces néma megemlékezés után pedig a legfelemelőbb pillanat az volt, amikor a képviselők közösen elénekeltek a Marseillaise-t. Erre az első világháború vége óta nem volt példa a parlamentben. Néhány percre valamennyi párt felül tudott emelkedni a napi csatározásokon, és értelmet tudtak adni a nemzet fogalmának. Ezekben a napokban az egész francia társadalom meglepetéssel döbbent rá arra, hogy sokkal fontosabb számára a szólásszabadság, mint azt eddig gondolta. Emellett tett hitet az a négymillió ember is, aki utcára vonult a köztársasági menettel, az iszlamisták által halálra ítélt lap nevét skandálva.
A Charlie Hebdo támogatására több százezer eurót ajánlottak fel francia lapok és sajtószervezetek, a kormány pedig egymillió eurós gyorssegélyt utalt ki. A lap mostantól négy, rendőri védelemmel ellátott nyomdában készül, amelyek helyszíne biztonsági okokból titkos. A rendesen hatvanezres példányszámú újság legfrissebb száma hétmillió példányban jelent meg – Franciaországban még soha ennyi példány nem kelt el egy lapból. A szerkesztőség jövője hosszú időre biztosítottnak látszik. Az újságárusoknál már kora hajnalban sorban állnak az emberek, s a nyitást követő percekben elkapkodják az aznap kiszállított lapot. A vásárlók többsége korábban nem olvasta a Charlie Hebdót, de most állampolgári kötelességének érzi, hogy megvegye a lapot. A demokrácia és a szólásszabadság védelmében.
Szólj hozzá!
Gross Arnold 1929. november 25-én született Tordán. 1947-ben szökött át Romániából Magyarországra. Az Iparművészeti Főiskolán Hincz Gyula és Káldor György, a Képzőművészeti Főiskolán pedig Konecsni György és Koffán Károly tanítványa volt.
.jpg)
Fotó: MTI / Czimbal Gyula
Az 1950-es években alakította ki egyéni stílusát; művészete a rézkarc teljes megújításán alapszik. A szivárvány színeiben pompázó, harmóniát árasztó rézkarcait sajátos tündérvilágának városai és lakói népesítik be. Kétszer is elnyerte a krakkói grafikai biennále első díját (1966, 1968), illetve a Munkácsy Mihály-díjat (1955, 1967), a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. 2008-ban Prima díjat, 2009-ben Pro Urbe Budapest díjat vehetett át.
A Nemzet Művésze díjjal tavaly kitüntetett alkotó temetéséről később intézkednek.
Szólj hozzá!
MN: Tízmilliárdokat mentett ki a Tesco Magyarországról
Utolsó frissítés:
A Magyar Nemzet szerint éves szinten tízmilliárdokra rúgnak azok az összegek, amelyek a magyarországi Tescótól vándoroltak az anyavállalathoz. A lap Lentner Csaba közgazdász számításaira hivatkozva azt írja, hogy az áruházlánc 143 milliárd forinttal csökkentette adóalapját a 2013-as üzleti évben, pedig akkor a szakember szerint piaci monopolhelyzete és nettó bevételei alapján nyereségesnek kellett volna lenni a társaságnak.
A lap pénteki cikkében a multik pénzkimentő gépezetét emlegetik a Tescóval kapcsolatban. A felső vezetői körből származó híresztelések szerint bonyolult cégkapcsolatok és átláthatatlan szerződések révén tízmilliárdos összegeket utal ki Angliába a magyarországi leányvállalat, hogy csökkentse a hazánkban fizetendő adók alapját.
Lentner Csaba közgazdászprofesszor az áruházlánc nyilvános beszámolóiból vezette le számításait. Felvetette, hogy a számok alapján a 2013 márciusától 2014 márciusáig tartó üzleti évben a Tescónak nyereségesnek kellett volna lennie itthon, a társaság mégis veszteséget mutatott ki a költségelszámolások után.
A magyarországi leányvállalat 601 milliárd forintos nettó árbevételt ért el, de 43 milliárd forintos veszteséggel zárta az időszakot. Ez a közgazdászprofesszor szerint két üzleti lépés következményeként alakult így. Az egyik az, hogy nagyon magasak voltak az úgynevezett „egyéb” üzleti ráfordítások. Az előző évhez képest 43 milliárd forinttal több „egyéb” költséget számoltak el a hálózat tulajdonában lévő épületek úgynevezett terven felüli értékcsökkenésére.
Az adóalapot egy másik jelentős költség is csökkentette, méghozzá az úgynevezett kapcsolt vállalkozásokkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségek végösszege, mely 2013-ban 118 milliárd forintra rúgott, és kereken 100 milliárddal haladta meg az előző üzleti évben elszámolt hasonló kiadásokat. Ilyen kötelezettségek lehetnek például a menedzsmentnek fizetett díjak, illetve a különféle jog- és licencdíjak, melyet az anyacég vagy egy fióktelephelye számláz ki a leányvállalatnak.
Lentner Csaba szerint az itthoni Tesco-üzletekbezárásról szóló hírek csupán a jéghegy csúcsát mutatják. Soha nem látott globális válságban van ugyanis a nemzetközi vállalat, és mostanra lényegében az egész rendszer működése megkérdőjeleződött a hatalmas profitveszteségek miatt.
Emlékeztetett, hogy tavaly a rossz üzletmenet következtében a Tesco amerikai nagybefektetője például 750 milliárd dollárt bukott a részvények látványos leértékelődése miatt. Az anyavállalat válságát az is igazolja, hogy nemrég két nagyobb nemzetközi hitelminősítő intézet is a bóvli kategóriába sorolta a Tescót nyereségének drasztikus csökkenése miatt – tette hozzá a közgazdász
Szólj hozzá!
Most élsz, Hull az elsárgult levél, Zene nélkül, Gedeon bácsi, Nem vagyok én apáca, Csavard fel a szőnyeget, Rózsafák, Édes évek és ......Bubunak.
Miután pont születésnapján ment el, kezembe akadt egy épp 20 éves születésnapos verse. Hm...
Büszke vagyok arra a néhány évre, amikor szatíráit illusztrálhattam a Kurír-Elefántban.
Szólj hozzá!
Magyarországon nem a korrupciót ELKÖVETŐK, hanem a korrupcióról HÍRT ADÓK kerülnek a bíróság elé. Bár a NAV soha nem kért sajtóhelyreigazítást és sokszori megkeresésre sem nyilatkozott az áfabotrányról és egykori munkatársai súlyos állításairól, most a jó hírneve megsértése miatt perel és milliós kártérítést követel az adóhivatal az Átlátszótól egy tényfeltáró cikk miatt.
Az atlatszo.hu cikke: http://blog.atlatszo.hu/
Szólj hozzá!
Svájc a világtörténelem legsikeresebb orgazdája
A svájci jegybanknak azért kellett meglépnie az euróval szemben több mint három éve alkalmazott árfolyamvédelmi küszöb váratlan eltörlését, mert olyan brutális mennyiségű, 600 milliárd eurónyi tartalék gyűlt fel a svájci bankokban, ami azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy egy árfolyam-ingadozással hatalmas összegeket veszítenek. A Háttér-kép című műsorban elhangzott: Svájc a világtörténelem legsikeresebb orgazdája, az orgazdamesterség jövedelmező tud lenni, de igen komoly kockázata van. Az alpesi ország mintegy 200 éve kalandorpolitikát folytat, miközben minden gyanú felett álló országnak próbálja magát bemutatni. Bizonyos értelemben véve most az euró és a dollár közé szorult be a világbirodalmi pénzháborúban.
